Így szól az ÚR: Örömmel (…) teszek jót velük. (Jer 32,41)

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

5Móz 33,1-4(7.12-16) • Lk 6,27-35

Azután megtérnek Izráel fiai, keresni fogják Istenüket, az Urat (…): remegve fordulnak az Úrhoz, az ő jóságához az utolsó napokban. (Hós 3,5)

Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Fil 2,13)

 Jer 14,1-9 • Lk 6,17-26

Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. (1Móz 2,7)

János írja Gájusznak: Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. (3Jn 1,2)

ApCsel 15,22-31 • Lk 6,12-16

Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. (2Sám 22,37)

Ahol az Úr lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17)

Gal 5,1-6 • Lk 6,6-11

[Az ÚR] elküldött (…), vigasztalok minden gyászolót. (Ézs 61,1b-2)

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)

Róm 9,31-10,8 • Lk 6,1-5

[URam,] te adsz életet mindnyájunknak. Téged imád a mennyei sereg. (Neh 9,6c-d)

Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. (Róm 11,36a)

5Móz 4,5-13 • Lk 5,33-39

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn 1,16)

Az egész föld leborul előtted, URam, és zengő énekkel áldják nevedet. (Zsolt 66,4)

Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek! (Neh 8,10b)

Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: (…) mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. (2Kor 6,4.10)

Jn 2,1-11 • 1Kor 2,1-10 • Zsolt 40

Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. (Zsolt 121,5-6)

Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (Jn 17,15)

Mt 6,6-13 • Lk 5,27-32

Az asszony (…) szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. (1Móz 3,6)

Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? (Lk 6,39)

 Kol 2,1-7 • Lk 5,17-26

Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR… (Zsolt 95,2-3)

A királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. (1Tim 6,15-16a)

Ef 1,3-10 • Lk 5,12-16