Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! (4Móz 6,24)

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn 1,16)

Mt 12,15-21 • Mk 10,17-27

Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. (Péld 12,25)

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Ef 4,32)

Jak 5,13-16 • Mk 10,13-16

Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csilla! …Mert ő parancsolt, és azok létrejöttek… (Zsolt 148,3.5)

Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. (Jel 4,11)

ApCsel 9,31-35 • Mk 10,1-12

SZEPTEMBER

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával… (2Kor 5,19)

Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek… (Ézs 11,10)

És amikor [Jézus] jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. (Mk 1,10-11)

Mk 3,1-10(11-12) • Mk 9,42-50

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! (Zsolt 100,3a)

Hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. (ApCsel 17, 27-28a)

Mt 9,27-34 • Mk 9,38-41

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki. (Ézs 42,3)

Te vagy, URam, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha! (Zsolt 71,5b.1)

Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké. (Ézs 32,17)

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben. (Róm 14,17)

Mk 7,31-37 • ApCsel 9,1-20 • Zsolt 147

Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az ÚRhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott… (2Krón 32,24-25)

Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál és hálát adott neki. (Lk 17,15-16a)

Ézs 26,1-6 • Mk 9,30-37

Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem… (Zsolt 63,2)

Jézus mondja: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! (Jn 7,37b)

Lk 22,54-62 • Mk 9,14-29

Az ÚR a mi Istenünk! … ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk… (Józs 24,17a.c)

És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20b)

1Pt 5,1-5 • Mk 9,2-13

Bizony, nekem csak vétkeiddel szolgáltál, énértem csak bűnökkel fáradoztál. Én, én vagyok az aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. (Ézs 43,24b-25)

Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által… (Kol 1,21-22)

Jn 8,3-11 • Mk 8,34-9,1