Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. (1Móz 32,27b)

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. (Mt 19,13)

Zsid 12,1-3 • Ez 1,22-28

Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak. (1Móz 26,24b)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. (Ef 1,3)

ApCsel 5,34-42 • Ez 1,1-21

Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. (Ézs 55,12)

Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. (Lk 10,17.20)

Lk 7,1-10 • Lk 18,18-30

Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól. (Zsolt 116,8)

Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. (Lk 8,43-44)

1Móz 15,1-6 • Lk 18,9-17

Ezt mondja az ÚR: Halálos a bajod, sérüléseid gyógyíthatatlanok! Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat. (Jer 30,12.17)

Azt pedig tudjátok, hogy ő [Jézus Krisztus] azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1Jn 3,5)

Zsid 11,1-7 • Lk 18,1-8

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP

Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4)

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővölködnek az ÚR áldásában és az életben. (Zsolt 133,1.3)

Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dán 7,14b)

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

Mt 15,21-28 • Róm 10,9-17(18) • Zsolt 138

Ó, Urunk, mi URunk! Mily felséges a te neved az egész földön! (Zsolt 8,2)

Jézus mondja: Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (ApCsel 1,8)

róm 4,18-25 • Lk 17,20-37

Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává? (Jer 2,21)

Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. (Róm 11,2)

Jel 2,8-11 • Lk 17,11-19

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (1Móz 12,1.3b)

Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. (Gal 3,9)

Fil 1,18b-26 • Lk 17,1-10

Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket. (Zsolt 10,17)

Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. (Lk 19,5-6)

Mk 5,21-24.35-43 • Lk 16,19-31