Isten azt mondta: Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. (1Móz 9,13)

A mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. (2Pt 3,7)

1Kor 12,27-13,3 • Mk 3,31-35

[Az ÚR] elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek […]. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, […] vigasztalok minden gyászolót. (Ézs 61,1b-2)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)

Péld 8,12-21 • Mk 3,20-30

[Uram,] csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. 8zsolt 119,24)

Jézus mondja: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (Mt 5,17)

Mt 8,33-37 • Mk 3,13-19

Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek – így szól az ÚR -, és majd megmentelek! (Jer 1,19)

Jézus így imádkozott tanítványaiért: Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. (Jn 17,9)

Mt 7,7-12 • Mk 3,7-12  

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8-9)

Nagy az ÚR szeretete irántunk, és hűsége örökké tart. (Zsolt 117,2)

Jön már a hegyeken az örömhírhozó, aki békességet hirdet! (Náh 2,1a)

És [Krisztus] eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. (Ef 2,17)

Mt 5,13-16 • Ef 5,8b-14 • Zsolt 119,33-40

Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! (Jer 2,19b)

Miután [a fiatalabb fiú] elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, akik kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. (Lk 15,14-15)

Jel 19,4-9 • 2Móz 40,34-38

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (Ézs 65,17)

János írja: És láttam új eget és új földet, mert az első és és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. (Jel 21,1)

Lk 22,14-20 • 2Móz 40,1-17

Így szól az ÚR: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14b)

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

1Kor 10,16-17 • 2Móz 35,30-36,7

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. (Jer 31,33)

Akiké [az izráelitáké] a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. (Róm 9,4)

ApCsel 10,(21-23)24-36 • 2Móz 35,4-29

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. (Ézs 40,27)

Akkor ő [Jézus] így szólt hozzájuk [az emmausi tanítványokhoz]: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak és így megdicsőülnie? (Lk 24,25-26)

Mt 22,1-14 • 2Móz 34,27-35