Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete [megmarad] mindörökké… (Zsolt 103,15-17a)

Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (1Kor 15,53)

Lk 22,1-6 • Lk 23,13-25